Tudom  nem  egy  ünnepi  témájú  bejegyzés, de  most  éppen  ez  akadt  agyam  ügyébe…előre  is  elnézést  érte.  Eddigi  életem  langyosan  csordogáló  alkalmazotti  medrében  aligha  érintett  volna meg  a  probléma, de  mert  sorsom  gyökerest  változik  jövőre, hát  minden  ráérő  idegszálammal  nekifeszülök  a  rám  váró  kihívásoknak.

Jövőt  megváltoztató  elképzeléseim  már  eddig  is  voltak, ergo  most  „kényelmes”  helyzetben  vagyok, és  csupán  a  hozzátartozó  feltételrendszert  kellene  gyorsan  összelegózni  mögéje, és  bár  bevallom  csökött  agyú   gépész  vagyok, de  mert  valamikori  tanulmányaimból  maradtak  bennem  a  közgazdsaságtan  területéről  származó   hulladékok  is, így  most  fenyőfa  vásárlás  helyett  a  számokkal   játszadozom  így  karácsony  ünnepének  előestéjén…A  saját  létem  számaival.

Szerencsére  szinte  minden  infót  megtalálok  a  hálóról  is, így  viszonylag  kényelmesen  dőlhetek  akár  a  saját  kardomba,  de  éppen  ezért  megosztanék  veletek  néhány  gondolatot  a  vívódásaimról, meg  úgy  általában  arról  mitől  fekete  az, ami  máshol  elvileg  fehér…

A fejembe  szorult  gigantikus  tudás  és  korommal  együttjáró  példátlan  tapasztalatom  feljogosított arra  az  ideára, hogy  magánvállalkozásban  tengessem  elkövetkezendő  és  optimista  becsléssel  számolt   uszkve  10…15 évem . Igen  ám, de  akkor  jegyezni  kell  egy  vállalkozást…

Na ja. A   ma  magyar  gazdaságának  50 %-t  mikro  és  kisvállalkozások  alkotják, a  maradékon  osztozik  a  még  létező/?/  magyar,  és  ideszabadított , becsábított,  országkiárusítással  itt  tartott multitőke.  Ide  kellene  beékelnem  magam.  Hát  belevetettem  magam  a  jogszabályok  dzsungelébe, ismerősök  tanácsaiba, saját  pénzügyi  alternatíváim  elkeserítő  lehetőségeibe,  és  találomra  bepróbálkoztam,  mi  lenne  ha…

Hosszasan  nem  kell  ecsetelni  a  turkászás  eredményét,  de  azért  íme  egy  példa  a  lehetséges  jövőről:  ha  a  legegyszerűbb  túlélési  formát  választanám, és  csupán  magamnak  teremtek  megszűnt  munkahelyem  helyett  egy  másikat  akkor  mi  is  a  képlet?

Mert  van  kapcsolatrendszerem,  saját  lakásom,  eszközparkom  / tudás, telefon, íróasztal, spájz/ szóval  minimális  kényelmetlenséggel  létrehozok  egy  kereskedelmi  vállalkozást, értsd  maffiatevékenységet  , ahol  a  szakma  termékének  gyártói  és  fogyasztói  közé  ékelődve  nyúlok  le  valami  illő  hasznot. Ugye  ez  nem  valami  mohó  elképzelés?

Nos  erre  a  minimálelképzelésre   mi  is  kell?  Erkölcsi  bizonyítvány,  okmányirodában  beszerzett  vállalkozói  igazolvány  , személyi  és  lakcímkártya  és  már  tied  is  a  busines.  Utána  jöhet  még  a  marketing:  önálló  domain,  egy  kis  webportál  ,esetleg  bélyegző  meg  névjegykártya,   hogy  meg  is  találjanak, meg  egy  APEH által  is  elfogadott  számlázóprogram. Átalakíthatod  lakásodat  az  új  feltételek  szerint,  a  kutyát  nem  érdekli  mennyiért,  és  máris  Te  vagy  a  király…

Aztán  ha  egy  fillért  nem  fogsz  forgalmazni  , mert  fatökű  béna  iparosa  vagy   egy  válsággal  terhelt  régiónak,  mindezért  fizess  az  államkincstárnak  havi  80  rugót. Mire?  11% eü  hozzájárulást,   33,5% TB-t, 4 %  vállalkozói adót, 4 % szolidaritási  adót,  2 % iparüzési  adót  becsülten  kétszeres  minimálbéred  után  és  a  jövedelmed  után  majd  még  SZJA-t  is. Egy  kanyit  nem  kerestél, csupán  nem  álltál  sorban  munkanélküli  segélyért…

Eddig  ez  a  legegyszerűbb  képlet, de  ha  ennél  bonyolultabb  vállalkozást  építesz,  mondjuk  egy  BT-t, annak  bejegyzése  ma  35 – 56  ezer,  plusz  a   tulajdonilap  + ügyvédi  díj+  közjegyző+bankszámlanyitás+ könyvelő+…

Akármit  is  teremthetsz  a  holnap  túléléséért  az  garantált , jóságos  államunk  10  megkeresett, vagy  reményteli  módon  megkeresni  szándékozott  forintodból  így  is , úgy  is  minimum  8  forintot  lenyúl. Hangsúlyozom  ezek  a  tények  akkor  is  igazak, ha  egyetlen  fillért  nem  sikerült  realizálni   a megalapított, még  elvileg  ismeretlen  vállalkozásból, és  egész  nap  csak  ücsigéltem  a  saját  lakásom  árnyékos  félhomályában  élvezve  a  semmittevés  édes  örömét…

Mivel  bizonyos  adónemek  a  fenti  felsorolásból  temészetesen  jövedelemprogresszívek, így  értelemeszerű  minél  inkább  működsz, annál  többet  fizetsz.  Nem  vagyok  Ország  Viktor  nagy  rajongója,  és  nem  is  hiszek  abban, hogy  csodákat  fog  művelni  a  már  elkönyvelten  sikeres  parlamenti  választások  után.  De  az  tény, hogy  ameddig  egy  multi  munkahelyteremtő  betéblábol ebbe  az  elcseszett  országba, és  akárcsak  öt  darab  íróasztalt  lerak  a  sarokba  munkahelyteremtő  beruházásként  egy  bérirodába,  mint  képviselet,  azonnal  sorbanállhat  az  öt  évig  garantált  kedvezményeiért, miközben  a  honiparaszt  ugynezért  már  csengetni  köteles.  A  munkahelyek  meg  maguktól  nem  teremnek, és  az  államnak  sem  kötelessége  azokat  megteremteni.  Egy  piacgazdaságban  illenék  hagyni  a  piac  mechanizmusát  önműködni, de  enyhén  szólva  is  udvariatlanság  helyből  , mint  valami  döglődő  rovart, az  esélyt  kemotoxxal  lefújni.  Ezekkel  a  szabályozókkal    a  tavaly  ősztől  az  utcára  hajigált  400  ezer  regisztrált  munkanélkülinek  nem  maradt  esélye  az  újrakezdésre,  csupán  a  fekete  gazdaságban…

Azon  gondolkozom, én  is  megvárom  még  leketyeg  a  végkielégítésem  segély-moratóriuma,  és  beállok  a  segélykérők  esélytelen, de  legalább  annál  népesebb  táborába. Ezeknek  dolgozni…Minek?   Lesz  itt  valaha  felemelkedés?